Pjotr Iljics Csajkovszkij – A diótörő
A diótörő Csajkovszkij egyik legnépszerűbb darabja. A darab zenéje a romantikus korszakhoz köthető és számos olyan fülbemászó dallamot tartalmaz, melyeket a mai napig szívesen használnak filmekben és a televízióban egyaránt (pl. a karácsonyi időszakban számos reklám használja A diótörő dallamait).
A Trepak vagy orosz tánc a darab egyik leglátványosabb része, mely méltán világhírű a híres Rózsakeringővel egyetemben. A diótörő zenéjét többek között az tette a mai napig felülmúlhatatlanná, hogy Csajkovszkij számos meglepő, korát megelőző harmóniát, dallam ívet is beépített a műbe. Mindazonáltal, a műben érezhető a zeneszerző tisztelete rokokó és a 18. század végi zene iránt, melyeket a nyitányban, és az első kép részeiben (pl. a szülők belépőjében) különösen tetten érhetünk.
Közvetlenül a Rózsakeringő után csendül fel az adagio variáció, melyet Csajkovszkij egyik barátja inspirált. A szerző elmondása alapján egy barátja felrótta neki, hogy nem képes olyan dallamot írni, mely az oktávok sorozatára építene. Csajkovszkij ezt kihívásnak érezte és ebben a szellemben alkotta meg az adagio variációkat. Valószínűleg azonban az is közrejátszott ennek a melankolikus dallamnak a megírásában, hogy a mű megírása előtt röviddel elhunyt a szerző lánytestvére.
Csajkovszkij A diótörőben használta először a cselesztát is, melyet Párizsban fedezett fel. Mária hercegnő szerepét emelte ki a cseleszta bársonyos hangjával, melyet nem csak a hercegnő táncában, hanem a második színben történő megjelenéseiben is megszólaltat. A karácsonyi parti során a szerző számos játékot is beemelt a hangszerelésbe. Csajkovszkij annyira büszke volt a cselesztára írt részekre, hogy minél előbb megakarta azt mutatni közönségének, mellyel végül valóban el is kápráztatta a publikumot.
A diótörő eredeti formájában mindössze 85 perces mű, ha eltekintünk a darabot megszakító tapsoktól és szünetektől, azaz lényegesen rövidebb, mint a Hattyúk tava vagy az Alvó szépség. A diótörő számos modern feldolgozása azonban lényegesen hosszabb az eredeti műnél, ami abból adódik, hogy sok esetben a zenei részeket átvariáltál és újabb részeket szúrtak be a darabba. Az is tény, hogy a leghíresebb bemutatókon eltértek a színek eredeti sorrendjétől, de általában nem változtattak az eredeti hangzáson és hangszerelésen. Jó példa erre az 1954-s New York City Ballet által bemutatott változat, ahol például a darabot kiegészítették az Alvó szépség második színében található résszel, amit mintegy átvezetésül használtak a darabban a vendégek érkezése és az egerekkel történő harc között.
Csajkovszkij egyébként sokkal kevésbé volt elégedett A diótörő-vel, mint az Alvó szépséggel. Elfogadta az ezért járó díjazást, de nagyon nehezen lényegült át a darabbal annak írása közben.
