Vaclav Nyizsinszkij – Minden idők egyik legkiválóbb férfitáncosa
Vaclav Nyizsinszkij nevével valószínűleg még azok is találkoztak, akik egyébként nem különösebben érdeklődnek a balett műfaja iránt. A kiváló tehetséggel megáldott, tragikus sorsú művész egyike azoknak, akiket a balett megújítójaként tartanak számon.
Született tehetség
Nyizsinszkij 1889. február 28-án született Kijevben, Oroszországban. A balett nem állt távol tőle, hiszen szülei is balett művészként dolgoztak, 1898-ban pedig őt is beíratták a pétervári színművészeti főiskolára.
Nyizsinkszkijről, amikor éppen nem a színpadon állt, senki nem mondta volna meg, hogy tehetséges balett táncos: alacsony, ám kifejezetten izmos volt, a lábai vastagok, mindemellett pedig hallgatag, barátságtalan ember hírében állott.
A színpadon azonban teljesen megváltozott, tökéletes ugrásokkal nyűgözte le a közönséget, és híres volt arról, hogy mozdulatai már-már azt az illúziót keltették, mintha súlytalanul lebegne deszkák fölött.
Sikerek és bukások
Már 15 évesen elsöprő sikert aratott az Ácis és Galateá-ban nyújtott alakításával, amikor pedig megismerkedett Szergej Gyagilevvel, a Cári Balett Igazgatójával, az egész világ a lábai elé borult. Gyagilev főkoreográfusa 1909 és 1914 között Mikhail Fokin volt, vele dolgozott Nyizsinkszkij a a Karnevál, a Seherezádé, a Petruska, a Nárcisz, a Daphnis és Cloé főszerepeiben, amkor pedig Párizsban feltűnt a Saison Russes című produkcióban, egész Európa megtanulta a nevét.
Nyizsinkszkij főszerepet játszott a balett megújulásának folyamatában, ezért tartják sokan ma is a legkiválóbb férfi táncosnak, de akkoriban ezt nem mindig értékelte a közönség. Az Egy faun délutánja, a Játékok vagy a Tavaszi áldozat például, melyeket ő koreografált és táncolt, szembe mentek a balett addigi szabályaival, és a kritikusok ízlése ezt még nem tudta bevenni.
Kettétört karrier
Bár Nyizsinszkij pályafutása nem volt botrányoktól mentes – a Marijinszkij színház társulatából azért távolították el, mert testre simuló jelmezben jelent meg egy darabban – karrierje végül akkor kezdett hanyatlani, amikor feleségül vett egy budapesti lányt, Pulszky Romolát. Amikor a balettigazgató Gyagilev – Nyizsinszkij korábbi szeretője –ezt megtudta, kitette a táncost a társulatból, akik ez után Budapesten éltek Romola hűvösvölygi otthonában, házi őrizetben, hiszen az ellenséges Oroszország állampolgárai voltak.
Nyizsinkszkij később még fellépett Londonban és turnézott Amerikában, de a korábbiakhoz fogható sikereket már nem ért el.
Egy csodás balettpálya vége
Nyizsinkszkijt 1917-től kezelik kezdődő elmebaja miatt, és bár felesége mindent megtett, hogy a legjobb orvosokat szerezze számára, Nyiszinkszkij egyre jobban eluralkodott a betegsége. A világháború után a család Svájcba emigrál, majd brit állampolgárságért folyamodik.
Nyizsinkszkij végül 1950-ben, egy londoni kórházban hunyt el, 1953 óta a párizsi Cimetière de Montmartre-ban nyugszik.
