Érdekes tények a balett világából
Az amatőr balett látogatónak a karcsú táncosok légies mozdulatain kívül más nem nagyon jut eszébe a műfajról. Van azonban jó néhány olyan érdekes, megdöbbentő vagy épp mulatságos tény és adat a balett világából, amellyel még az előadások törzsközönsége sincs feltétlenül tisztában. Ezekből gyűjtöttünk most össze pár tucatnyit.
Tizenötezer széttáncolt cipő
A klasszikus balett-táncosi viselet, a tütü elkészítése hatvan-kilencven óráig tart, és több mint kilencvenméternyi fodrot használnak hozzá. A spicc-cipőket kézzel készítik, egy átlagos táncos két-három cipőt használ el egy héten. A Brit Királyi Balett táncosai évente tizenötezer cipőt táncolnak szét. A cipő jóvoltából a balett-táncosok magassága átlagosan tizennyolc centiméterrel növekszik spicceléskor. A cipőt előadás előtt egy sárga kristályos anyaggal, egyfajta fenyőgyantával dörzsölik be, hogy ne csússzon. Ugyanezzel az anyaggal kezelik hangszerük vonóját a hegedűművészek, a csellisták és a nagybőgősök, illetve kesztyűjüket a baseballjátékosok. A klasszikus balettcipőket a táncosoknak szó szerint be kellett törniük az első használat előtt. Ezt a műfajhoz képest elég durva mozdulatokkal művelték, például ajtót csaptak rájuk, kalapáccsal vagy késsel estek nekik.
Egy balettelőadás = két futballmeccs
Mivel a balett-táncosok legendásan karcsúak és könnyűek, megdöbbentően hangozhat, hogy egy férfi táncos az előadások során összesen egy-másfél tonnányi balerinát emel a levegőbe; ez a szám megegyezik egy víziló súlyával. Egy háromórás balettelőadás az izommunka szempontjából felér két futballmeccsel vagy egy harminc kilométeres futással. Egy prímabalerina harminckét fouetté-et, azaz egy lábon való forgást tud elvégezni egymás után, miközben egy helyben marad. A forgások közben a spicc-cipő olyannyira felmelegszik, hogy szinte éget, ha hozzáérnek, illetve annyira elhasználódik, hogy már csak próbákon lehet használni. Sok színházban a közönség mögötti falon egy apró kék fény segít a táncosoknak egy pontra koncentrálni, hogy tökéletes lehessen a forgás.
Bokáig érő tütü
A balett műfaja ötszáz éve alakult ki Itáliában udvari látványosságként, később jutott el a francia királyi udvarba. Az első egész estés balettelőadást 1581-ben tartották Párizsban. A korai balettekben szereplő táncosok súlyos kosztümöket viseltek, amelyekben nehéz volt a mozgás. Nők 1681-ig nem táncolhattak balettben, és később is csak bokáig érő ruhában. Marie Camargónak köszönhető, hogy a tütü mára lerövidült, és a lábmunka is kidolgozottabbá vált: ugyanis ő volt az első táncos, aki 1720-ban boka fölé érő szoknyát viselt a színpadon.
A leghíresebb balett első előadása kudarc volt
A világ leghíresebb és legnépszerűbb balettje, Csajkovszkij 1891-es A diótörője bemutatásakor nem volt siker, és még maga a szerző sem volt vele elégedett. Azóta csak a New York-i Balett társulata például kétezerszer adta elő, előadásukat évente legalább százezren nézik meg.
